HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fajleírások

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Fajleírások   Szer. Márc. 07, 2018 10:48 pm

Minden világban tudják hogy a Temedisi fajok a legsokszínűbbek. Találhatók itt Jacaariak, emberek, angyalok, démonok, más-más összetételben. Egyelőre a Roh-sziget népességével fogunk foglalkozni, ahogy az ifjú hősök szélednek szét a nagyvilágban, úgy fognak újabb lehetőségeket megnyitni, új fajokkal megismerkedni. Az itt leírt fajleírások csak útmutatók, kivételek mindenhol akadnak, a cél egy érdekes, izgalmas karakter alkotása, ennek függvényében nem szorítunk titeket szoros keretek közé, ugyanakkor mindenkit megkérünk rá hogy az ésszerűség keretein belül maradjon, és próbálja megtartani az alap faji irányvonalat! Nem lehet mindenki különc vagy lázadó, érdekes történetet lehet írni egy szabálykövető karakter szemszögéből is. Smile

Alapvetően a fajokat több csoportra oszthatjuk:

  • A nemes fajok
  • Az állatvérűek
  • Daemonok
  • Démonok
  • Angyalok
  • Nekrok
  • Emberek


A jelenleg nem megalkotható fajokat piros színnel emeltük ki, ez a későbbiekben az érdeklődés mértékének függvényében változhat! Ahogy Temedis világa bővül, úgy nyílnak meg újabb és újabb lehetőségek. Jó sztorira azonban senki nem mond nemet, így ha adsz egy nyomós indokot és egy frappáns irányvonalat amit a karakterednek szánsz, esetleg motivációt, rövid leírást hogy mégis hogy került ide ahol van, elfogadhatunk zárolt fajokat is. Ezek a fajok nem élveznek előnyöket a többivel szemben, bizonyos aspektusban lehet hogy erősebbek, de másban gyengébbek! Zárásuk egyetlen oka a faji ritkaság, vagy a más világban (Evon, Gaia, Hyberis) való élet.


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 10, 2018 3:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Csüt. Márc. 22, 2018 9:49 pm

A nemes fajok

A nemes fajok magukat emelték fel erre a rangra, a különböző fajok véleménye változó azzal kapcsolatban, az ide soroltak vajon megérdemlik-e hogy külön tartsák őket számon. Ők a tündék, a tündérek, a nimfák, a nereidek, a driádok, a törpék és a nemesfajú félvérek.

RÖVID VERZIÓ:

A tündék:
Testalkat, mozgás: Vékony, kecses, légies mozgású, magas lények
Kinézet: Hegyes fül, természetes hajszínek (barna, szőke, vörös, fekete, esetleg ezüstös fehér), alapvetően sápadt bőr, de előfordulhatnak sötétszürke, sötétlila, fekete bőrszínűek is. Szemszín bármilyen lehet, hajukat pedig néha festik is.
Mentalitás: Büszke, naturalista, mágiaorientált, művészetkedvelő, enyhén felsőbbségérzetű
Mágiatípus: Bármilyen elemi mágiával bírhatnak, a sötétséget és a fekete arkánum-mágiát csak a szekták tűrik meg
Harcstílus: Könnyű páncélzat, fegyver lehet íj, könnyebb kardok, tőrök, dobókések, ettől függetlenül nem kizárt például egy pallos sem.
Öregedés: 1000 éves koruk körül érik el egy 40-50 éves, jó kondiban lévő ember szintjét, innentől a mágia a fő fegyverük.
Társadalom:Klánok, családok jellemzőek, a vezérek egy tanács tagjai, uralkodó nincs. A kort és az elért eredményeket tisztelik.

A tündéket senkinek sem kell bemutatni: Kecses, büszke, természetközeli lények, akiknek a vérükben van a mágia, gyönyörűek, és mindig az egyensúlyra, a harmóniára törekszenek. Az egyetlen probléma, hogy az ő nézeteik szerinti egyensúly nem feltétlen kedvező a többi faj számára. Fülük hegyes, hajszínük bármilyen természetes szín lehet, bőrük színe születésüknél fogva fehér, de előfordulnak fekete bőrű tündék is, akik többnyire a mágia és az élet sötétebb oldalát tisztelik. Ez az "alfaj" generációk óta így él, de a bőrszín nincs kihatással a viselkedésükre, született sötét tünde is élhet a mágia hírhedtebb ágai nélkül, megtagadhatják és kivándorolhatnak a tünde városokba. Nincs viszály a két mentalitás között, a tündék többsége a sötét tündéket csak egyfajta szektaként kezeli. Kedvelik a művészeteket, sokuk műveli is őket, harc közben is olyanok akár a táncosok, igaz, a mágiát előnyben részesítik a pengékhez képest. Mindenevők, de a növények adják az étkezéseik túlnyomó részét. Halhatatlanok, de nem kortalanok, az öregedés menete viszont egyénenként változó. Varázslatokkal és életmóddal egy tünde fiatalságát egészen 1000-1200 évig is kitolhatja. Öregedésük egy 40-50 éves, jó karban tartott ember szintjén megáll, ekkorra vesztenek annyit érzékeikből, fizikai erejükből, hogy ne vehessék fel a versenyt fiatalabb társaikkal. Mágiájuk ereje nem csökken, így gyakran a legerősebb mágusok az "öreg" tündék soraiból kerülnek ki, hiszen ekkor már csak arra koncentrálnak. Klánokra, családokra osztottan élnek, minden klánvezér tagja a tanácsnak amit a két legidősebb, legtapasztaltabb tünde vizsgál felül. Kinevezett uralkodójuk nincs, de tisztelik a kort és az elért eredményeket.

A nimfák első ránézésre sokban hasonlítanak a tündékre. A legnagyobb eltérés hogy a nimfák valamivel alacsonyabbak, és teltebbek azoknál, nem annyira kecsesek, légiesek - bár ez nem jelenti azt hogy a nimfák nem azok. Az előző fajokhoz hasonlóan ők is természetcentrikusak, a legtöbb nimfa képessége a gyógyítás köré összpontosul, legyen az fizikai vagy mentális gyógyulás, képesek békét hozni mások szívébe, boldogságot képesek önteni másokba. Ritkán születnek olyan nimfák amik a saját életerejük felhasználásával gyógyíthatnak igen súlyos sérüléseket is, őket a nimfák közössége nagy becsben tartja, mert a halálosnak hitt sérüléseket is begyógyíthatják, igaz, utána akár hetekig is feküdhetnek kómában amíg visszatér az erejük. A nimfák szinte csak növényeket fogyasztanak, nagyon kevés közülük az aki húst eszik, azok is valószínűleg más fajok között nőttek fel. A legtöbb nimfa haj- illetve szemszíne természetes, de bizonyos fokig képesek a haj és bőrszínüket megváltoztatni, hogy segítse a környezetbe olvadást. A kamaszodó nimfák gyakran nehezen uralják még ezt a képességüket, így sokszor hangulatuktól függően váltogatják a színeiket. Nő és férfi nimfák egyaránt léteznek a tévhitekkel ellentétben - a férfi nimfák létezését azért vitatták, mert ők szinte mindig a városaikban tartózkodnak. A nők járják az erdőt növények után, keresik a bajbajutottakat, míg a férfiak a településeket őrzik, és gondozzák a termőföldeket. Egy nimfa sosem tagadja meg a segítséget semmilyen fajú egyéntől, akkor sem ha démon az illető. Véleményük szerint az élethez minden lénynek joga van, ha egyszerű bestia, ha démon, ha angyal, ha szegény, ha király.

A nereidek a nimfák unokatestvérei, de míg a nimfák az erdőket népesítik be, addig a nereidek a vízpartokat, legyen az sós vagy édesvíz. Fürge léptű lények, kecsesek, bőrük és hajuk egyértelműen a vízi rejtőzködés színeit tükrözi, igaz a tengeri nereideken nem jelentenek ritka látványt az élénkebb színek sem. Testükön több helyen is találhatók uszonyok, ujjaik között hártya feszül, lábaik alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Mágiájuk fő eleme a víz, képesek a vizet manipulálni, mozgatni, formázni. Az élethez is szükségük van rá, a nereidek pár napnál tovább nem bírják a szárazföldön, bőrük elkezd kiszáradni, kirepedezni. Képesek a víz alatt lélegezni, étrendjüket pedig túlnyomórészt tengeri állatok és növények teszik ki. Elszeparáltan élnek, többnyire kisebb csoportokban, a tengeri nereidek víz alatt épülő falvakban, városokban laknak, míg a folyami nereidek vízközeli barlangokban, vagy vízparti, elrejtett falvakban.

A driádok soraiban léteznek hímek de tévesen külön fajba számolták őket eltérő kinézetük miatt. A hím driádok (leshy, leshen) lábszárát és alkarját fakéreg borítja, bőrük a fájuk színéhez hasonlatos, hajukat ágak, gallyak, indák, futónövények tarkítják. A nőstény driádok teste zöld-barna-szürkés, hajukat szintén növényzet színesíti. Mindkét nem öregedése során egyre jobban elfásodik, átalakul, nyúlik. Az öreg driádokat nevezzük enteknek. Nagy erejűek, egész erdőket képesek uralni és ezzel együtt megvédeni. Csak nagyon ritkán hagyják el az erdejüket. A driádok nem szívesen sorolják magukat a nemes fajok közé, szerintük minden létforma egyenlő bánásmódot érdemel. Fő mágiájuk a növények, a föld köré összpontosul, de előfordulhatnak vízmágiával bíró driádok is. Fiatal korukban megfordulhatnak városokban, az évezredek során számos driád tudós végzett komoly munkákat a többi neves tudóssal, kutatóval karöltve. Sokszor adnak tanácsokat gazdálkodóknak, kertészeknek, sőt, nem ritka hogy maguk is ezt a foglalkozást választják. Békés, higgadt viselkedésük azonban senkit se tévesszen meg: egy driád, ha feldühítik, szó szerint képes a földet is megmozgatni.

A törpék zömök, erős testalkatú lények, átlag magasságuk 130-150 centi körüli, bár közülük is előfordulnak olyanok akik törpe mértékkel hatalmasnak mondhatók. Fő mágiájuk a tűzhöz és a földhöz köthető, illetve a fémekhez. Rúnáikkal erőteljes varázslatokat képesek a fegyverekbe égetni, évezredek tudását cipelik magukkal, és adják át az újabb kovácsnemzedékeknek. A legjobb fegyverek törpe kezekből kerülnek ki, áruk nem véletlenül olyan magas: Egy jó törpe fegyver vagy páncél elkészítése akár éveket is igénybe vehet. Az életük fő központja a kohászat, a fémművesség, de emellett számtalan törpe foglalkozik bőráruk készítésével, alkoholfőzéssel, kristályfaragással, szobrok készítésével, építkezéssel, vagy akár állattenyésztéssel. A törpék az elsők akik az éterkohászat tudományát elsajátították, és a mai napig féltve őrzik ezt a titkot. Idegenekkel szemben kicsit tartózkodók, de nagyon életvidám népség, városaik többnyire bányavidékek közelében találhatók, barlangokban, hegyeken, hegyek mélyében, de nem ritkák a folyóvidéki törpe városok sem. Fizikailag erősebbek mint egy ember vagy egy tünde, és sokkal kitartóbbak is, és bár mágiájuk nem annyira erős mint egy tündéé, azért a törpe mágusok alaposan oda tudnak pörkölni bárkinek.

A félvérek három típusra oszthatók: nemesvérű-nemesvérű, ember-nemesvérű, illetve állatvérű-nemesvérű félvérekre. Utóbbiak elég ritkák, főleg a tünde-állatvérű félvérek. Két nemesfaj félvérje ötvözi szülei tulajdonságait, esetleg szülei képességeinek gyengített megfelelőivel bír, az emberfélvérek pedig gyengébbek mint a nemesfaj képviselői, és kinézetükben is kicsit emberibbek azoknál. Az emberfélvérek nem élnek annyira kitaszítottan mint az állatvérű félvérek, sőt: A Rohienne-i helytartó nemes családok többsége is emberfélvér.


A hozzászólást Admin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 10, 2018 10:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Csüt. Márc. 22, 2018 10:24 pm

Az állatvérűek

Bőrváltók: Számtalan fajtájuk létezik, a legtöbb Temedisi állatfajt képviselik, a leggyakoribbak a  farkas, a nagymacska, a szarvas, a ló, a marha és a vízimadárfélék. Kétféle alakkal rendelkeznek, egy humanoid és egy állati alakkal. Utóbbi jellegzetességeit hordozzák emberi alakjukon, például szem, fül, farok, esetleg lábak, szarvak, tollas, pikkelyes testfelületek. Ezek gyakran bőrváltónként eltérőek. Állati alakjukban beszédképesek, nagyobb termetűek állattestvéreiknél, erősebbek és gyorsabbak, és mivel intelligenciájukat megőrzik, az elvadult bőrváltók nem ritkán vezető  szerepet töltenek be a falka és csordarangsorokban. A bőrváltókat az alakváltóktól a váltás módja különbözteti meg, illetve mágikus képességeik jelenléte, és természetes színezetük. A bőrváltók két formája egymástól független, ők maguk lélekformának nevezik azt ami épp "nem látható". A bőrváltó, ha alakot vált, bőre felfénylik, szinte fényszemcsékké robban, majd újra összeáll az állati testben. Mivel a két forma egymástól független a bőrváltók gyakran cipelnek nagy terheket állati alakjukon, miközben ők emberi alakban gyorsabban megteszik az utat. Ez volt az egyik oka a gyakori rabszolgásításuknak. Törzsi életmódot folytatnak bár sok köztük a városlakó a nemes fajok hódítási kísérletei miatt. A legtöbb bőrváltófaj daemon besorolású, a legelfogadottabbak a farkasfélék, a szarvasfélék, a lófélék és a marhafélék. Mivel ennyire sokszínűek, nehéz az általános viselkedésüket, táplálkozásukat és szokásaikat behatárolni. Két különböző fajú bőrváltó kölyke hibridnek születik, rengeteg fajon belül nem elfogadott az ilyesmi, így gyakran a kölyök és az anyja kiválnak a csapatból, esetleg felkeresik a városokat a függetlenebb élet reményében. A hibridekkel szemben a farkasok elfogadóbbak, a többi faj nem nagyon nézi őket jó szemmel. Soha nem ölik meg a kölyköket! A csoportból való kiválás is többnyire az anya döntése.
(A bőrváltóknál jegyezzük meg hogy az állatok nem az embervilágbeli lények, hanem a Temedisiek! A legtöbb bőrváltó állatalakban legalább akkora mint egy megtermett tigris, pontos magasság és testhossz állatfajtól függ! Keressétek fel a lényhatározót, ahol külön feltüntetjük a bőrváltófajokat. Bármilyen kérdés esetén érdeklődjetek az adminoknál!)

Alakváltók: Mágikus képesség nélküli lények, erejük a kinézetük megváltoztatásában rejlik. Emberként könnyen felismerhetők, minden váltó egyedi színezettel születik ami egész életében végigkíséri. Anyjuk általában állatalakban hozza őket világra, mivel az emberi alakot sokkal könnyebb megtanulniuk mint más lényekét. Szemük színe minden alakban állandó, hajuk színe pedig a bőrük, szőrük, pikkelyük színét jelzi másik formájukban. Általában a külsejüket 2-3 szín jellemzi, de ez lehet akár több is. Van rá esély hogy egy alakváltó természetes színekkel szülessen, de ez a sok lehetőség miatt elég ritka hogy az összes szín lehetővé tegye az adott lény beolvadását. Minden egyes új alakot meg kell tanulniuk, többszöri alakváltással és a forma tanulmányozásával, megjegyzésével tudják gyorsítani és pontosítani a folyamatot. Alapvetően a váltás hamar, pár másodperc alatt lezajlik, a fizikai testük változik meg ezalatt így az alakváltók jóval érzéketlenebbek a fájdalomra mint más fajok, és a regenerációjuk is sokkal gyorsabb és hatékonyabb. Erő és sebesség terén túltesznek a többi lényen, legyenek bármilyen testben, és bár nem képesek a mágiát használni, a vérükben csörgedezik, és ellenállóbbá teszi őket azzal szemben. Egy alakváltó félelmetes ellenfél lehet, emiatt szinte a kihalásig vadászták őket a tündék, az angyalok és a daemonok. Mivel sok helyen kihaltnak vannak minősítve, nem kaptak daemon besorolást. Egyes hírek szerint élnek kisebb alakváltócsapatok elszórtan a világban, de nagy titok övezi hollétüket, és nem valószínű hogy egyhamar felfedik kilétüket.  

Desarakhok: A desarakhok váltás tekintetében ugyanúgy bőrváltók, azonban mivel állati formájuk nem hasonlít egy létező lényhez sem, ezért külön kategóriába soroljuk őket, akárcsak a lejjebb található drakonikokat. Ez a két faj testvérfaj, valószínű hogy egy közös őstől erednek, de míg a desarakhok teljesen a sivatagi életre rendeződtek be addig a drakonikok minden éghajlaton megállják a helyüket. A desarakhok természetüknél fogva agresszív, territoriális lények, szigorú rendszerben élnek, a törzs tagjai beavatási szertartásokon esnek át, egész életükben edzenek, rettentően bizalmatlanok, távolságtartók, sőt néha egyenesen ellenségesek az idegenekkel és a más fajúakkal szemben. Nem ritkák a háborúk az egyes törzsek között, és egy desarakh számára nincs nagyobb szégyen, mint a Jelölés, vagy akár a száműzetés. A Jelölés során a bőrükbe, jól látható helyre vágnak majd égetnek egy vonalat, ez egy bélyeg, örök jele annak hogy a desarakh valamikor, valamiben csúfos kudarcot vallott. A harmadik Jel után kitaszítja a csapat őket, innen nagyon nehéz újra felkapaszkodniuk, a negyedik vétség (ami innentől szinte egyenes úttal jön) pedig egyenlő a száműzéssel. Száműzetés során előtte mind a négy vágást megkapják. A jel egy háromujjú karmolásnyomra emlékeztet amit merőlegesen elvág egy negyedik vonal. A Száműzöttek Jelét viselő desarakhot egy törzs sem fogadja be többé. Rettentően ritka őket városokban vagy akár másfajú falvakban látni, nem közösködnek más fajokkal, és iszonyatosan rossz néven veszik ha összekeverik őket a drakonikokkal. Átváltozott alakjuk rendkívül sokszínű lehet, hatalmas sárkánygyíkokra hasonlítanak, négy lábuk van, izmos testük, és vastag bőrük vagy pikkelyeik. Szőr csak a gerincük mentén fordulhat elő, esetleg sörény formájában. Szarvaik, tüskéik bármilyen formában megjelenhetnek, farkuk erős, izmos, harcban sokat használják, különösen azok a példányok akiknek csontos vagy tüskés a farkuk vége. Harapásuk rettentően erős, sok páncélt könnyűszerrel átharap, egy kifejlett desarakh mérete váltott alakban 4-7 méter között lehet, marmagasságuk akár a két és fél métert is elérheti. Ritkán előfordulhatnak szárnyas desarakhok, őket speciálisan képzik, sokkal keményebben dolgoznak, nem ritka hogy magas posztot töltsenek be a törzsek életében. Mellső lábaikat kézként képesek használni. Nincs nemi megkülönböztetés náluk, a nőstényeik ugyanúgy harcosok mint a férfiak. Mágiahasználó faj, de ezt a képességet szigorúan csak a sámánjaik kamatoztatják. Alapos válogatás után választják ki a következő sámánokat, a jelölt fiatalok rengeteg próbatételen esnek át, a legtöbbször csak egyetlen egy fogja túlélni. Főképp ragadozók. Emberként többnyire találhatók rajtuk pikkelyek, tüskék, szarvak, némelyikük farka emberalakban is látható marad, fogazatuk és szemük nem változik. A színeik többnyire föld-, homok-, kőszínek.

Drakonikok: A desarakhok testvérfajaként sok a hasonlóság a két faj között, ugyanakkor rengeteg az eltérés is. Míg a desarakhok hüllőszerűbbek, ők sokkal inkább hasonlítanak az emlősökre, leggyakrabban fejük a lovakéra emlékeztet, szemfogaik ragadozószerűen nagyok, akár az ajkak alól is kilóghatnak; testüket rövid, sima szőr fedi (bár a hidegebb területeken vannak egész bolyhosak is), illetve van látható fülük, ami a szamárfültől kezdve a farkasfülön át az egérszerűig szinte bármilyen lehet. Náluk a szárny jelenléte gyakoribb, testük nem annyira robosztus, inkább vékony, hosszúkás, mellső lábaikat ugyanúgy képesek kézként használni, étrendjüket tekintve pedig inkább mindenevők. Az ő színeik sokkal változatosabbak, bár a legtöbb drakonik természetes színű, nem ritka hogy a sörényük, vagy a testük mintázata akár más színű legyen, de ezek a színek sosem élénkek, mindig sötét árnyalatok. Emberként a legtöbbüknek hegyesebb a füle, illetve szarvaik és tüskéik is láthatóak ha van nekik. A városokban élnek, szeretik a nyüzsgést, és a desarakhokkal ellentétben nagyon is szívesen vegyülnek más fajokkal. A drakonikok hibridszerű kinézete miatt egy drakonik-bőrváltó párosítás kölyke többnyire drakoniknak tűnik. Mágiát aktívan használnak, bár nem túl erős a képességük, legtöbbjük csak kényelmi funkcióként használja.

Állatemberek: Ismertebb fajaik a kentaurok, hárpiák, tauruszok, anubiták, sellők, stb. Kis populációk élnek ezekből a fajokból, sokukat évtizedek óta nem látták, esetleg egy-két túlélő példányt rabszolgasorba taszítva. Nem tudunk sokat hollétükről. Minden állatember képes mágiahasználatra, az anubiták pedig a régi források szerint valószínűleg képesek voltak a nekromancia egyes formáira. Mára a kentauroknak és a tauruszoknak maradtak fent kisebb csapataik akiket a nemesek "birtokolnak" és használnak fizikai munkákra.

Állatfejűek és vérállatok: Az állatfejűek egy régóta kihaltnak vélt faj, az emberekkel való kapcsolatfelvétel után derült ki hogy Gaián húzódtak meg, az emberek pedig istenként tisztelték őket sok kultúrában. Nem közösködnek a Temedisi fajokkal, főleg az emberekkel lépnek interakcióba. Minden egyed a személyiségéhez és a mágiájához köthető fejjel születik, hatalmuk a korukkal folyamatosan növekszik, szoros kapcsolatot ápolnak fajuk tagjaival. Legkülönösebb adottságuk hogy képesek az embereket megáldani, vagy megátkozni, attól függ honnan nézzük. A kiválasztott képviselőiket megérintve azok vérállatokká válnak, felelnek a lénynek aki létrehozta őket, alakváltásuk teljesen irányíthatatlan, állati alakban pedig vérszomjasak. A tévhitekkel ellentétben nem a telihold van rájuk hatással, az állatfejűek a telihold fényénél, a nagyobb mágiakoncentráció idején hajtanak végre rituálékat, szertartásokat, a vérállataik pedig levadásszák az ahhoz szükséges áldozatokat.


A hozzászólást Admin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 10, 2018 3:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Pént. Márc. 23, 2018 11:43 pm

Daemonok

A daemonok olyan eredetileg állatvérű vagy nemes fajok akiket a Szövetség száműzött Hyberisre. A legtöbbjük mostanra átalakult, fejlődött, alkalmazkodott a Hyberisi élethez. Sokan szimplán démonokként hivatkoznak rájuk a hasonló hangzás miatt, és mert ugyanaz a bolygó nyújt nekik otthont. Nem alapvetően gonoszok vagy rosszakarók mint azt a legtöbben feltételezik, de a rengeteg előítélet és a rémtörténetek nem épp az elfogadásukat segítik elő.

"Nemesek": Többnyire csak démonúr vagy démonúrnő jelzővel illetett humanoid lények, száműzött nemesfajúaktól származnak, sötét mágiájuk miatt sokuk szárnyakat és szarvakat növesztett. Hierarchikus rendszerben uralkodnak még egymás fölött is, több rétegben épül fel, az élén egy héttagú tanács áll amiben a legerősebbek vesznek részt. A vérvonal fontos számukra, az utódlást komolyan veszik, a magasabb rangot betöltőeknél nagyon ritka hogy szerelemből nemzzenek gyereket. A második és további generációs démonnemesek már születésüktől fogva rendelkeznek szárnyakkal, szarvaik pedig az évek során fejlődnek ki. A legtöbbjüknek egy pár van, általában nem agancsszerűek. Erős mágikus képességeik vannak, és ösztönösen képesek a sötétséget manipulálni és irányítani.

Kicunék: Eredetileg bőrváltó faj, mára csak a kinézetük tükrözi hogy valaha rendelkeztek az alakváltás képességével. Egy kicunét a legkönnyebben úgy lehet egy farkas alakváltótól megkülönböztetni, hogy pupillájuk szinte láthatatlan, farkukat pedig többnyire lecsonkítják. Persze alapvetően nem nagyon fogunk egy kicunét észrevenni, csak ha épp a fegyvere átszúrja valami létfontosságú szervünket. Eredetileg békés, vidéki életmódot folytattak, jámbor nép volt, akik tisztelték a mágiát, tisztelték az életet. Kilenc nagyerejű kicune állt a nép élén, minden klánból egy-egy került ki. Mára ebből szinte semmi sem maradt, tudjuk hogy élnek még a régi életvitel szerint kicunék, de senki sem ismeri a hollétüket. Néhányan a hegyekre tippelnek, vannak akik barlangokra, egy biztos: Ilyen kicunét már évszázadok óta nem látott senki. A Hyberisre való száműzésük és daemonná nyilvánításuk előtt már rengeteg kicune volt aki másképp kamatoztatta rendkívüli gyorsaságát és némaságát. Így jöttek létre az első bérgyilkos klánok. Persze nem csak gyilkolással foglalkoznak, egy kicunét bármire felbérelhetsz ha jó árat adsz érte, legyen az kémkedés, vadászat, megfigyelés, vagy akár ágyasnak is vehetsz egyet ha jó összeget ajánlasz érte. A kicunék rendszere erősen férfiközpontú, a hím kicunék jóval nagyobb számban is élnek, ennek pedig elég egyszerű oka van: A legtöbb nő kicune meg sem éri a felnőttkort. Nem ritka a beltenyészet ugyanakkor a klánok igyekeznek tagokat cserélgetni maguk között, illetve amíg a békés életmódúak nem vonultak el titkos rejtekeikbe, gyakorta támadtak meg kicunetelepüléseket és raboltak el gyermekeket, illetve nőket hogy azokat "szaporítsák". Nagyon brutális rendszerben élnek és nem ismernek kegyelmet, a taníttatásuk rendkívül erőszakos és szigorú. Minden egyes gyereket kiképeznek és harcossá nevelnek, a végletekig feszítik őket, amelyik meghal, meghal. Csak a leghalkabbak, leggyorsabbak maradhatnak életben, sokszor tíz kölyökből egy ha megéri a beavatást, amikor egy tetoválást kapnak valahova a testükön amit órákon vagy akár napokon át vésnek a bőrükbe. Mestertől függ hogy mit ábrázol és mekkora, de gyakran egész hátnyi felületeket elfoglal. A legtöbb klán kicunéi a beavatáskor le kell hogy vágják a farkukat, mert úgy tartják, akadályozza őket a mozgásban. A nők kénytelenek lekötni a melleiket, de le nem vághatják őket mert úgy nem lennének kívánatosak az esetleges vevőknek. A fiatal lányokat eleve úgy nevelik hogy természetesnek vegyék az erőszakot, és hogy bárki hozzájuk érhet, bárki csinálhat velük bármit, ha egészséges kölyköt hoznak a világra akkor is legtöbbször elveszik tőlük és a rabszolgaként tartott dajkákhoz rakják őket, amíg el nem érik a kort hogy taníthatók legyenek. Sokuk nem tud írni, olvasni, a megbízásokat a klánok feje osztja ki a klántagok között. Rohienne nyomornegyedében él egy kisebb kicuneklán. Nem mindenki ért egyet ezekkel a nézetekkel de mivel nem tudnak mást, eszerint élnek. Ha valamelyik klántag dezertál, a többiek könyörtelenül levadásszák. Mágiára képesek de egyáltalán nem használják ezt a képességet mert feltűnő, csak a fizikai erejükre, sebességükre koncentrálnak. Kellő tapasztalattal egy kicune olyan gyors is lehet hogy úgy tűnik, teleportál. Néha születik olyan példány aki rendelkezik az alakváltás képességével, ők általában elfojtják magukban ezt, mert idegen képesség, és mint olyan, a klán valószínűleg kivégezné. Őket onnan lehet felismerni hogy a többiekkel ellentétben nagyon is jól látható pupillájuk van. A kicunék rókaformája messze nem átlagos róka, elemtől is függ a kinézetük, nem egy alakváltott kicune inkább hasonlít a Gaiai sörényes farkasra mint rókára. Bár nem követnek semmilyen vallást, "csak a pénzben hisznek", a kitsuji szent állat számukra.

Kumihok: A kicunék testvérei, ugyanattól a közös őstől erednek, de hozzájuk hasonlóan mára ők is elvesztették az alakváltás képességét, viszont mivel mágiájukat nem fojtják el magukban, rettentően erős lények. A kicunékkal ellentétben matriarchális társadalomban élnek, minden kolónia élén egy rangidős nőstény áll, és az ő családja alkotja a nemességet. A nő kumihok nagyon erős mágusok, félelmetes ellenfelek. A hím kumihokat szinte háremekben tartják, csak szaporodási célzattal hagyják őket életben. Hivatalosan házasságokkal rendezik el a gyereknemzést, de ezek a házasságok csupán formálisak, a hímeknek semmilyen joguk nincs a nőstényekkel szemben, ez csak egy jel arra hogy az adott hím foglalt, és senki más nem veheti el, kivéve ha a hitvese az életét veszti. Fontos számukra a vallás, több kumiho is papnővé válik élete során, az ő élükön egy főpapnő áll, akik rituálékkal próbálják saját isteneik kegyeit elnyerni. Évente tartják meg a Vérhold ünnepét, a szertartás reggel kezdődik amikor a kiválasztott hímeket felsorakoztatják, versenyeztetik hogy a legalkalmasabb lehessen az áldozat. A játékoknak vége szakad mire feljön a hold, és amikor az ég csúcspontján van, a hímet felfeszítik egy oszlopra, ereit felvágják, szívét és életét az isteneknek ajánlják, a felfogott vért pedig a papnők körbeadják a nőstények közt.
A kumihok egyértelműen ragadozók, területeik határát lampionokkal, lámpásokkal, vagy akár világító koponyákkal jelölik, aki átlépi őket az számoljon azzal hogy kumihovacsorává válik - egy felnőtt, vadászó, vérszomjas nőstényt elkerülni ugyanis szinte lehetetlen. Gyorsak, erősek, mágiájuk sokféle elemű lehet, ráadásul a szirénekhez hasonlóan képesek a bűvölésre, szemük és hangjuk hipnotikus erővel bír, különösen a másfajú hímekkel szemben. Fogyasztanak gyümölcsöket és zöldségeket is, de csupán élvezeti szempontból, az erejüket a levadászottak vére és életenergiája adja.

Szukkubusok/Inkubusok: Az emberi világban is közismert faj, azonban a tévhittel ellentétben nem démonok, hanem daemonok. A szatíroknak egy olyan alfaja akik a vágyakból, a szexuális energiákból táplálkoznak. Felsőtestük emberi, lábaik általában combtól vagy térdtől kezdődően párosujjú patás lábak, szarvaik általában kosszerűek, de nem ritka a felfelé ívelő, vagy csavart kecskeszarv is, de még a bikáéhoz hasonlatos előrehajló szarvpár is előfordul. Farkuk hosszú, a végén hosszú szőrrel, a tehénéhez, vagy az unikorniséhoz hasonlatos. Színük bármilyen lehet, általában a bőrszínük megegyezik vele, ha a lábuk foltos, valószínűleg a felsőtestük is az. Mindkét nem képviselői gyönyörűek, sokat törődnek a külsejükkel, az inkubusok is dekorálják a szarvukat, hajukat. A díszes, fátylas ruházatot kedvelik a legjobban, persze ez nem azt jelenti hogy nincs köztük olyan aki a szolid öltözés híve. Testüket gyakran tetoválások borítják, igaz ezek általában csak festett minták, nem véglegesek. Mindenevők, de erejük nagy részét a vágyból szerzik. Nagyon jó fegyverforgatók, gyorsak, hegymászásban pedig profik. Nem félnek használni a szarvukat sem egy-egy küzdelem során. Jó mágusok, elemeik általában tűz-, vagy föld-típusúak.
Tévhit hogy erőszakolnának, egyáltalán nem agresszív faj, sőt, sokuk szégyenli kilétét a rengeteg előítélet miatt ami éri őket. A csábítás a feromonjaiknak köszönhető, nem tudják szabályozni, parfümökkel próbálják tompítani a hatásukat. Nagyon barátságos, kedves, jószívű faj, ritka közöttük az agresszív, erőszakos személyiség. Nincs szükségük érintésekre ahhoz hogy a vágyat elszívhassák, és ennek nem is kell feléjük irányulnia. Ezért is gyakori hogy bordélyházakban, táncházakban laknak, és az ottaniak vágyából táplálkoznak, észrevétlenül.

Trollok: Nagytestű humanoidok, átlag magasságuk 2-2,5 méter körüli, testalkatuk gorillaszerű, gyakran járnak négykézláb. Kisebb, elefántéhoz hasonlatos agyaraik vannak. A hímeknek a nyaka körül és a hátán néha található sörényszerű szőr. Nem kifejezetten intelligens faj, de elég okosak ahhoz hogy egyszerű ruházatot hordjanak, és eszközöket használjanak. Nem túl beszédesek, de a fogságban nevelt trollkölykök képesek nagyon jól megtanulni beszélni, jól taníthatók, kíváncsiak. Sok esetben a troll okozta halálok nem agresszióból származnak, hanem abból, hogy nem fogják fel a másik fajok törékenységét. A trollok bőre nagyon vastag, csontjaik rettentően erősek, közkedvelt fegyver és páncél-alapanyag volt mielőtt találtak volna jobbat. Mindenevők, főleg növényeket esznek, a húst általában nyersen fogyasztják. Kellő gyakorlással elsajátíthatnak alap varázslatokat, de elég gyenge a mágiájuk. Bőrük ellenálló a mágikus támadásokkal szemben.

Küklopszok: A trolloknál is nagyobb termetű humanoid faj, a sivatagos területekben és a hegyekben élnek, szinte teljesen ragadozók. Egy szemük van, fejükön és vállukon szarvak, tüskék találhatók, fogaik hegyesek. Felegyenesedve járnak, karjaik hosszúak, bőrük nagyon vastag, erejük rendkívüli. Agresszívak, territoriálisak, közkedvelt fegyvereik akár egész kitépett fák, hatalmas kövek. Legfeljebb egy család él együtt, nem osztozkodnak a területeiken. A fogságban nevelt küklopszok kevésbé vérmesek, és ha elvesszük tőlük az elvakult agressziót, egész okosak. A trolloknál könnyebben tanulnak meg beszélni, de ügyetlenebbek ha építkezésről, fegyverkészítésről van szó, ez valószínűleg a térlátásuk hiánya miatt van. A vad küklpszok magassága akár a négy métert is elérheti, a fogságban tartottaké három körül nagyon lelassul. Egyes tudósok ezt a gyengébb hormonokkal magyarázzák. Nem mágikus fajok, bár bőrük rendkívül ellenálló a mágikus támadásokkal szemben.

Szirének: A méhekhez hasonlóan egyedeik szinte teljesen nemtelenek, csak a királynőjük, és az általa kiválasztott kevés példány szaporodhat. A szirének valódi kinézete mélytengeri halakhoz hasonlatos, annyi különbséggel hogy a felsőtestük inkább emberi. Gyorsak és halálosak, igazi ragadozók. Illúziók segítségével álcázzák külsejüket, a kumihokhoz hasonlóan ők is azokat csalogatják, akik a nőkhöz vonzódnak. Gyönyörűnek hatnak, sokszor keverik össze őket a sellőkkel, bár a szakavatott szemeknek egyértelmű az eltérés. Általában elcsábítják az áldozatukat, és mielőtt megölnék, elnyelik a lelküket. A szirénkolóniák főleg a vizek mélyében élnek, a lelkeket apró buborékokban, gyöngyökben őrzik, gondosan elrejtve azokat. Amikor a királynő és társnői úgy érzik hogy a populáció csökken, vagy több szirénre van szüksége a kolóniának, a lelkekből új sziréneket teremtenek. Senki sem ismeri a pontos műveletet. Erős vízmágusok, egyes szirének akár a parton is képesek mozogni vízgömbök, hullámok segítségével. Agresszív természetűek, általában ha a csábításuk süket fülekre talál, hamar feladják a dolgot, levetik illúziójukat és támadásba lendülnek.

Daemonnak minősített bőrváltók: A következő fajú váltók: hüllőfélék, rovarok, denevérek, elefántok, orrszarvúk, medvék, ragadozómadarak, stb. Ha a bőrváltó nincs az állatvérűek listáján feltüntetve, fajtól függetlenül daemonnak van minősítve.

Keselyűk: További neveik: démonkeselyű, sárkánykeselyű, démonmadár. Nevükkel ellentétben kevés rokonságot ápolnak a keselyűkkel, annál többet a sárkánygyíkokkal és sárkányokkal. Roppantul büszke lények, nem titkolják kilétüket, és bár rendelkeznek elegendő mágiával ahhoz hogy megtanulják az emberi alak illúzióját, sokuk nem él vele. Felépítésüket tekintve a sárkánygyíkokra hasonlítanak - két láb, két szárny -, ugyanakkor méreteikben, intelligenciájukban, varázserejükben már sokkal inkább hasonlítanak négylábú rokonaikra. Szinte nincs köztük két egyforma példány, és bár alapvetően színeiket a sötét árnyalatok (fekete, sötétszürke, sötétkék, sötétzöld, stb) dominálják, néha előfordulhatnak a testükön világosabb minták. Testüket toll fedi, a lábuk és a szárnyhártyájuk lehet esetleg fedetlen vagy pikkelyes, illetve a hasuk, torkuk. A tollak mérete elég változatos, van keselyű amin a tollak aprók, egybefüggők, szinte bőrnek hatnak, és vannak olyanok akiket nagy, rövid, kerek, pikkelyszerű tollak fednek. A keselyűk tollai rendkívül erősek, nehéz őket összeborzolni, szélük pedig olyan vékony hogy könnyűszerrel elvághatják a húst is. Nem ritka a fejükön a tollkorona, akár tollfarkuk is lehet a valódi tövében. A szarvak, tüskék jelenléte nem ritka, testalkatuk, fejformájuk pedig annyira változatos hogy eleinte sárkánygyík-hibrideknek nézték őket. Egy fészekaljból kikerülhet akár 4-5 teljesen különböző méretű és formájú fióka, csak a színeikben emlékeztetnek szüleikre. Többnyire rajokban élnek, vadabb életmódot képviselnek, a keselyűnőstények helyezkednek el a hierarchia élén, mivel átlagos esetekben jóval nagyobbak és agresszívebbek mint a hímek. Emberi alakjuk gyakorlástól függ, képesek a formájukat teljesen humanoiddá tenni, csak a szemük és hajuk színét nem tudják változtatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Szer. Ápr. 18, 2018 6:25 pm

A démonok

A démonok Föld, tűz és sötétség elemű lények, élvezik a káoszt és a pusztítást.Az évezredek alatt számtalan fajuk alakult ki, változott meg, legtöbbjük vad, állatias lény, még akkor is ha képesek beszédre. Nehéz őket meggyőzni bármiről, keményfejűek, viszont annál agresszívebbek, egy démonnal társalogni nehezebb mint egy vad küklopsznak matematikát tanítani.
Hyberis forró magja körül élnek, a föld alatt, életükhöz, létezésükhöz szükségük van a kénre és a forróságra, ezért nagyon ritka hogy nem-vulkanikus területen kívül összefussunk démonokkal. Nagy többségük ragadozó, szikla- vagy fémevő. A démonok többsége nem valódi élőlény, inkább a gólemekhez hasonlatosak. Egyes démonológusok szerint nekik nincs is lelkük, egyszeri életük van, ha egy démon meghal, az végleges. Tény és való, még senki nem próbált meg elfogni és bezárva tartani egy démont, hogy megvizsgálhassák...

A démonokat a környezetük ugyanúgy formálta mint bármely más lényt, léteznek közöttük repülő, kúszó, apró vagy nagy termetű példányok is. Kevés tudásunk van még a démonokról, egyelőre csak annyi biztos, hogy nem szívlelik a többi világbelit, sőt, többnyire még a saját fajtársaikat sem, egy másik világban elszabadult démon rettentő károkat képes okozni. Vannak olyan kalandorok akik állítják, túléltek egy démonnal való találkozást, sőt, vannak olyanok is, akik állítják hogy jártak a világukban. Hogy ezeknek van-e valóságalapja, azt nem tudni.

/A démonok nem játszható faj, valószínűleg nem is fognak azzá válni, de a történetek és játékok szempontjából a megismerésük minden játékos hasznára válhat. Ha a játékosoknak sikerül több tudást szerezniük a démonokról, a leírás tovább fog bővülni./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Hétf. Ápr. 23, 2018 11:39 pm

Az angyalok

Az angyalok egy lebegő szigetcsoporton élnek, amit a tisztelt istenük után Evonnak neveztek el. Nem szívesen közösködnek más fajokkal, a tündéknél is erősebb a felsőbbrendűség-érzetük. Éteri, szépséges lényeknek tartják őket, akik bár vonásaikban emberinek tűnnek, messze nem azok. Hatalmas, tollas szárnyaik egyszerre ejtik bámulatba a kíváncsi szemeket, és parancsolnak tekintélyt a többi faj köreiben. Evont szinte elvakultan tisztelik, mindenben őt követik, a többi istenséget bár elismerik, már-már megvetik. A három közül a legjobban Hyberist, ami érthető is, hisz Evon ellensége volt. Nem is véletlen hogy az angyalok között nincs egy darab sötétségmágus sem, de még a vízmágusok is ritkák.
Az angyalok nem tesznek különbséget a nőik és a férfiik között, mindketten egyformán vehetnek részt harcokban, tanulhatnak, vagy élhetnek átlagos életet. A hierarchiájuk és társadalmuk nagyon szigorúan vett, az angyalok egész életét a törvények és a szabályok vezérlik, magasabb érdekeket képviselnek, egyfajta isteni erőként tekintenek magukra, és mint olyan, rettentően rosszul tűrnek mindenfajta kihágást, gyengeséget. A rossz vértől megszabadulnak, vagy így, vagy úgy.

A hierarchia élén az arkangyalok állnak, akik mindenki számára ismerősek lehetnek, akár névleg is, hiszen az emberi kultúrában is közismertek. Az angyalok próbálták felkarolni az embereket miután a tündék kegyvesztetté tették őket, igaz, később ők is hátat fordítottak nekik.
Az arkangyalok tizenketten vannak, mind külön erőkkel rendelkeznek, magukban is hatalmas lények. A legtöbben még nem látták őket szemtől szemben, mindenki csak hallott róluk, még az angyalok többsége sem találkozott velük, mert csak a legvégső esetben lépnek ki a Felhőtoronyból, ami Evon lebegő szigeteinek kellős közepén található - emiatt a kinézetükről is csak szóbeszédet lehet hallani. Teljhatalmuk van a többi angyal fölött, szinte diktatorikusan szigorú rendszert építettek ki, az ő szavuk szent és igaz, könyörtelenül betartatják a törvényeket, a gyenge vért pedig kíméletlenül irtják.

A szeráfok és a kerubok az angyalok elitje, születésük véletlenszerű, de szeráf-kerub, vagy szeráf/kerub-angyal párosításból gyakrabban születik ilyen képességű angyal mint angyal-angyal párosításból. A szeráfok szeme aranyszínű, vöröses, narancsos mintázattal (legtöbbször sugaras, szinte napszerű a pupilla körüli rész), míg a kerubok szeme ezüstszínű, kék mintázattal, többnyire nagyon vékony csíkokkal. A szeráfok fő ereje a meleg fényhez és a tűzhöz köthető, míg a kerubok a hideg fényt és a villámokat, viharokat képesek uralni. Némelyek két pár szárnnyal születhetnek, de az egy pár a gyakoribb, általában jellemző hogy a szeráfok rendelkeznek nagyobb szárnyakkal, erősebb testalkattal, inkább harcos felépítésűek, míg a kerubok sokkal fürgébbek, kecsesebbek, de nem ritka hogy ez fordítva legyen, sok múlik a képzésükön is. Pihés koruktól kezdve tanítják és nevelik őket az elitek soraiba, különféle fegyverekkel tanulnak meg bánni, többféle harcformát is elsajátítanak mire kikerülhetnek a harctérre, és ott is folyamatosan tanulnak tovább, felveszik, megjegyzik az ellenfeleik stílusát.

A legtöbben az átlagos angyalok vannak, az ő mágikus képességeik nem feltétlen kiemelkedőek, születésüknél fogva nincs külön megkülönböztetésük, ettől függetlenül edzéssel és tanulással feljebb léphetnek a rangsorban. Az angyalok nagy része földműveléssel foglalkozik, de vannak közöttük kereskedők, árusok, kertészek, kovácsok, kézművesek is. Azok akiket a Fénygárda alkalmasnak ítél, bekerülnek a seregbe, megkapják a kiképzést hogy teljes értékű harcosok vagy mágiahasználók legyenek. A többi angyal számára erős mágiahasználat tilos, csak önvédelemre használható indokolt esetben, minden egyéb körülmény között csak a mindennapi élet könnyítésére használhatják, ha az erejük arra alkalmas.

A lebegő szigetek alatt van egy nagyobb, egybefüggő földdarab, amit a legtöbben csak egyszerűen Evonterrának hívnak. Javarészt sivatagos, alig található rajta víz, csak a havonta érkező esősebb időszak tölti újra a készleteit, szinte teljesen élhetetlen - épp ezért megfelelő a "hibás" angyalok számára. Az arkangyalok rendelete szerint a nem megfelelő elmeállapotú, vagy testi fogyatékossággal rendelkező angyalokat egyszerűen kitört szárnyakkal (már ha van szárnyuk) ledobják Evonterrára. Az elsők közül csak kevesen élték túl a zuhanást, de mostanra több kolónia is megalakult a szigeten, ahol szinte folyamatos vérontások zajlanak a vízkészletekért és a kevés élelemért. Az Evonterrai angyalok eltorzultak, már-már állatias kinézetűek, szárnyuk kicsavarodott, sokszor tollatlan. Vadak, farkastörvények szerint élnek, a legerősebbek állnak a kolóniák élén, a gyengéket pedig vagy megtűrik, vagy megeszik.

Egy másik kívülálló csoport található a Holtzóna névre keresztelt viharfelhőgyűrű belsejében. Mielőtt az angyalokat elkezdték volna Evonterrára dobálni, a bűnözőket és hibásakat összegyűjtötték egy elzárt szigeten, aztán kilökték a szigetet a veszélyes felhőkörbe, remélve hogy az erős viharok, villámok végeznek a halálraítéltekkel. Rossz gondolat volt, több sziget kilökése után jöttek rá hogy a viharok bőven eléggé túlélhetők, és bár szárnyon nem lehet onnan kikerülni a szelek erőssége miatt, az ottaniak saját élettereket alakítottak ki maguknak, a szigeteken található nyersanyagokból pedig építkezni kezdtek, az első merészebb vállalkozók pedig útnak indultak hogy továbbiakat hozzanak a szigetekre. Ahogy sikerült egyre több anyagot felhalmozni, új távlatok nyíltak, az első falut az első város követte, majd megépültek a léghajók, és az Altria szigethármas kiharapott egy darabot a feketepiaci kereskedelemből, a külső Evoni szigeteket megtámadták, loptak, gyűjtögettek, akár angyalokat is elhurcoltak rabszolgának. Az Altria fölötti hatalom uralkodóról uralkodóra szállt, mindenki a szemétdomb csúcsán akart lenni, de senki nem bírt sokáig ottmaradni. Végül egy hajóskapitány vette át a stafétabotot, egy száműzött veterán, Azerion.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2017. Dec. 15.

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Vas. Május 13, 2018 8:32 am

Nekrok:

Rejtett dimenzióban élő lények, a genetika határozza meg kiből lehet nekro, illetve a halállal való közelsége. Aki genetikailag nem nekro, de sokszor állt már a halál kapujában, vagy mágusként többször paktált már le azzal, az nagy eséllyel kelhet új életre halála után.
A nekrok teremtése csak a kaszások és a lichek segítségével mehet végbe, de mivel a kaszások rendszeresen járják az élők világát és kutatják fel a nekrogénnel rendelkező lényeket, kevés olyan eset van hogy a halál beállta után ne kapjon segítséget. Ha mégis ez történik, a halála után pár nappal a holttest újraéled, a benne szorult lélek kétségbeesetten próbál menekülni, ezért az ilyen élőholt mindent megtámad, hátha ismét meghalhat. A kaszások egyik dolga ezeket felkutatni és befogni/megölni. Egy bizonyos ideig a folyamat még visszafordítható,bár így is következményekkel jár, de ha a lélek túl sokáig marad bezárva, megőrül, onnantól csak a lény elpusztítása oldhatja meg a problémát.
Nekrok többnyire humanoid fajokból kerülnek ki, mivel ezek gyakran háborúznak egymással, több az indokolatlan erőszak, de előfordulhat hogy az értelmes bestiák között is születik leendő nekro.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://temedisascending.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   

Vissza az elejére Go down
 
Fajleírások
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: A Tudás Csarnoka :: Könyvtár-
Ugrás: